Komolyan, tényleg, véletlen volt.
Eurosportot néztem, de jöttek a szponzorok az ajánlataikkal (úgymint reklám) és én 10 óra pénzügytől kótyagosan megnyomtam egy gombot a távinyárítón (mert nálunk az van Dani óta).
Hát kérem, csak két gondolat: látom a lányos anyákat, akik eztán a könnyű pénz és hírnév reményében egyetemi nyílt nap helyett castingra küldik gyermekeiket, és látom magam előtt, amikor az anyakönyvvezetők hajukat tépve írják be a nagykönyvbe kilenc hónap múlva a tizennyolcadik Auréliót.
Eggyel több műsor, amit eztán se nézek.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ezvan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ezvan. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. január 12., vasárnap
2013. december 31., kedd
Üdv, 2014...
Tanulni fogok. Sokat. Fogadom, hogy nem két nap alatt akarok felkészülni 7 szóbelire, mint tettem decemberben...
Kötni fogok. Sokat. Befejezem a fekete kardigánt, a zöld pulcsim, lesz kesztyűm és Malukám. Nem veszek fonalat 3 hónapig, csak abból (a 10 kilóból) kötök, ami itthon van.
Futni fogok. El szeretném érni (el FOGOM érni) az 1000 km-t. Júniusban Keszthelyen félmaraton, nem maradhat ki a Suhanj, ami - remélem - idén már párban is menni fog.
Sokat fogok sütni, főzni, mert van kinek :)
Békén hagyom a gyerekem, nem nyaggatom azzal, hogy de mi leszel, ha nagy leszel. :)
És idén is szeretni fogok mindenkit :) Mert ez a legfontosabb.
Békés, boldog újévet annak a két embernek, aki ezt elolvassa :)))))
Kötni fogok. Sokat. Befejezem a fekete kardigánt, a zöld pulcsim, lesz kesztyűm és Malukám. Nem veszek fonalat 3 hónapig, csak abból (a 10 kilóból) kötök, ami itthon van.
Futni fogok. El szeretném érni (el FOGOM érni) az 1000 km-t. Júniusban Keszthelyen félmaraton, nem maradhat ki a Suhanj, ami - remélem - idén már párban is menni fog.
Sokat fogok sütni, főzni, mert van kinek :)
Békén hagyom a gyerekem, nem nyaggatom azzal, hogy de mi leszel, ha nagy leszel. :)
És idén is szeretni fogok mindenkit :) Mert ez a legfontosabb.
Békés, boldog újévet annak a két embernek, aki ezt elolvassa :)))))
Viszlát, 2013...
Tanultam. Sokat.
Kötöttem. Keveset.
Futottam. Eleget, de mégsem eleget.
Fogytam. Keveset.
Szerettem. Sokat. :)
Kötöttem. Keveset.
Futottam. Eleget, de mégsem eleget.
Fogytam. Keveset.
Szerettem. Sokat. :)
2013. november 30., szombat
Jelentem a helyzetet
Az van, hogy minden van, csak idő nincs.
Túlélésre játszom, ha a hétfő-kedd elmúlt, már nagy baj nem lehet.
Tavaly ilyenkor már karácsonyi lázban égtem, most inkább moha-alapú a koszorúm, mert ahhoz nem kellett 3 percnél több.
Ez van.
Túlélésre játszom, ha a hétfő-kedd elmúlt, már nagy baj nem lehet.
Tavaly ilyenkor már karácsonyi lázban égtem, most inkább moha-alapú a koszorúm, mert ahhoz nem kellett 3 percnél több.
Ez van.
2013. szeptember 12., csütörtök
Csak egy kérdés
Tessék mondani, mikor nőtt meg a gyerekem?
Nemrég taticás pizsit kell vadásznom neki meg pillangós csatot, most meg szállást az egyetemi nyílt napra.
Nemrég taticás pizsit kell vadásznom neki meg pillangós csatot, most meg szállást az egyetemi nyílt napra.
2013. augusztus 20., kedd
Az első...
Mindössze egy hónapnyi futós múlttal megvolt az első versenyem.
Viccnek indult, ráírtam a fb-n egy ismerős lányra, hogy na, ez nekünk való, 6 óra éjszakai futás csapatban, aki amit bír... Aztán két nappal a nevezési határidő lejárta után visszaírt, hogy na, most akkor mi van, mert ő meg a barátnője nagyon mennének. Onnan már nem volt visszaút, azonnal neveztem, utaltam, és persze gőzerővel elkezdtünk egy negyedik csapattagot keresni, mert hát mi egy-egy órát szoktunk futni, azért a kettő nem biztos, hogy menne, de a másfél talán vállalható.
A Suhanj Alapítvány által szervezett jótékony célú versenyről van szó, és hát rólam tudható, hogy fogyatékkal élőkért bármit. A verseny helyszíne Szigetmonostor, Duna-part, két km-s pálya, az időtartama 6 óra. Lassan írom, h a t óra. Értelemszerűen az nyer, aki ez idő alatt a leghosszabb távot bírja futni.
Nevezés három kategóriában: E.T. haza (egyéniben nyomják a hat órát); gyanús, hogy földönkívüliek (2-3 fős csapatok); és a szeretünk, de annyira nem tudunk még futni 4-5-6 fős váltók.
A hangulat borítékolhatóan szuper lesz, reggel bundáskenyér parti, és hát végre találkozhatok olyanokkal, akikkel vagy nagyon rég (Klári) vagy még soha (Zazi, Ada és a Piroskák).
A probléma ott kezdődött, hogy mi a nevezéskor hárman voltunk, és ezért a 2-3 fős váltóba neveztünk be. Aztán ránk talált egy lány, kérés a szervezők felé, némi alapítványi támogatással, és átraktak oda, ahova valók vagyunk. Más kérdés, hogy végül nem ott maradtunk.
Az hamar kiderült, hogy nem egyedül megyek, gyermekem egyetlen névnapi ajándékra vágyott, szeretett volna újabb lyukat a fülébe, meg el akart költeni némi verítékes (meleg volt, csak ezért izzadt, egyébként nem túlzottan fáradt el) munkával megkeresett pénz ruhákra. Innen már csak egy lépés volt, hogy Férj is jön, autózunk (és így elláthatjuk a pesti ismerősöket zalai paradicsommal, körtével, mézzel, miegymással). Persze hogy ne unatkozzanak, első kérésemre jelentkeztek a versenyen önkéntesnek. :)
Hajnali kelés, fura időben autózás (10 km égszakadás, 10 km napsütés váltakozott a fővárosig), Gabizás (jaj, de hiányzott már), gyerekkel vásárlás (jaj, de nem hiányzott) után klári felé vettük az utat, és vele indultunk Szigetmonostorra.
Férjem nem ismerte még a barátnőimet, nagyon kedvesen csak annyit mondtam róluk, pont olyanok, mint én. Így aztán mikor Klári a kocsiból úgy szállt ki, hogy b+, otthon maradt a cipőm (ami azért futáshoz nem árt), Férj csak annyit reagált, b+, tényleg olyan, mint te. Hát mondtam én :)
Korán érkeztünk, nem sokan voltunk, de hamar rátaláltam azokra, akikkel online együtt töltöttem az elmúlt hónapot, a Dagadt Köcsögök piros bandája. Nem írok neveket, mert tuti kimarad valaki. Nagyon megszerettem őket, úgy drukkolok minden leadott fél kilójukért, megtett kilométerükért, mintha magamról lenne szó. Vittem nekik sütit, ők is hoztak, jól tartottuk egymást, ami a táplálkozást illeti. Meg lelkiekben is próbáltuk támogatni a másikat. A negyediknek jelentkező csapattársunknak az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy akkor ő kösz, de mégse. Rajtszámfelvétel, bocs, hárman vagyunk, tegyetek vissza oda, köszi. Szerencsések vagyunk, tőlünk egy ember esett ki,volt kevésbé szerencsés csapat, onnan egy házaspár mondta le a futás, kb. fél éjfél magasságában. Innen is gratulálok a lányoknak, hogy csakazértis megmutatták és lefutották a hat órát.
11-ig egész jól telt az idő, megjöttek a csapattársaim (Klári cipőjével), sokat csacsogtunk, körbejártuk a pályát (Zazinak üzenem, amit ő a Mont Everestnek nézett a pálya egyik végén, az nekem minden futásom alapja, dombocska). Nanival és Zitával végül úgy egyeztünk meg, próbáljuk lefutni a két óránkat egyben, ha nem megy, hát kiabálunk, hogy bocs, váltsatok le.
Na és itt kezdődtek a bajok. A Nike kivonult néhány szuper cipővel, személyiért cserébe el lehetett hozni kipróbálni. Mit tesz a lelkes, ámde kissé álmos futó? Fut. Át árkon-bokron. Mivel tudja, hogy na, itt van egy virágosláda, átlépi, majd a következő pillanatban átzuhan a virágtartó mögé tett sörösládán.
Aztán megrázza magát és 20 perc múlva a rajtvonal mögé áll.
Két dolgot határoztam el előre: a legvégéről indulok és nem érdekel, ki milyen tempóban fut, én bizony a sajátomban, mert két órát ki kell bírnom. Mondjuk Klári az első körben rám szólt, hogy hé, ez gyorsabb, mint a szokott nyolc perces km-k, de hát kihagytam a számításból, hogy sík terep, nem az a dimbes-dombos, amihez én hozzászoktam.
Sok mindenre nem emlékszem a két órából. Ami biztos, nagyon jólesett, hogy a pólóm láttán olyanok buzdítottak, akik azt sem tudták, ki vagyok. Hogy mekkora erőt adott, hogy az időmérőn minden körben kiírta, hogy a saját kategóriánkban a 2-3. helyen állunk éppen. Hogy a fordítónál a fülembe kiabálták, hogy hajrá, DéKá. Hogy Andriska a tolószékből integetett, hogy ügyes legyél. Hogy az utolsó körben közöltem a pálya végén állókkal, hogy most láttatok utoljára.
Végül 14 km-t futottam, 8 alatti átlaggal, ami nekem nagyon jó.
Anna és Zita is kitettek magukért, köszönöm, hogy futottak velem :) A Vasladyk (micsoda dolog, hogy csak Ironman va, nem?) teljesítették a hat órát.
Viccnek indult, ráírtam a fb-n egy ismerős lányra, hogy na, ez nekünk való, 6 óra éjszakai futás csapatban, aki amit bír... Aztán két nappal a nevezési határidő lejárta után visszaírt, hogy na, most akkor mi van, mert ő meg a barátnője nagyon mennének. Onnan már nem volt visszaút, azonnal neveztem, utaltam, és persze gőzerővel elkezdtünk egy negyedik csapattagot keresni, mert hát mi egy-egy órát szoktunk futni, azért a kettő nem biztos, hogy menne, de a másfél talán vállalható.
A Suhanj Alapítvány által szervezett jótékony célú versenyről van szó, és hát rólam tudható, hogy fogyatékkal élőkért bármit. A verseny helyszíne Szigetmonostor, Duna-part, két km-s pálya, az időtartama 6 óra. Lassan írom, h a t óra. Értelemszerűen az nyer, aki ez idő alatt a leghosszabb távot bírja futni.
Nevezés három kategóriában: E.T. haza (egyéniben nyomják a hat órát); gyanús, hogy földönkívüliek (2-3 fős csapatok); és a szeretünk, de annyira nem tudunk még futni 4-5-6 fős váltók.
A hangulat borítékolhatóan szuper lesz, reggel bundáskenyér parti, és hát végre találkozhatok olyanokkal, akikkel vagy nagyon rég (Klári) vagy még soha (Zazi, Ada és a Piroskák).
A probléma ott kezdődött, hogy mi a nevezéskor hárman voltunk, és ezért a 2-3 fős váltóba neveztünk be. Aztán ránk talált egy lány, kérés a szervezők felé, némi alapítványi támogatással, és átraktak oda, ahova valók vagyunk. Más kérdés, hogy végül nem ott maradtunk.
Az hamar kiderült, hogy nem egyedül megyek, gyermekem egyetlen névnapi ajándékra vágyott, szeretett volna újabb lyukat a fülébe, meg el akart költeni némi verítékes (meleg volt, csak ezért izzadt, egyébként nem túlzottan fáradt el) munkával megkeresett pénz ruhákra. Innen már csak egy lépés volt, hogy Férj is jön, autózunk (és így elláthatjuk a pesti ismerősöket zalai paradicsommal, körtével, mézzel, miegymással). Persze hogy ne unatkozzanak, első kérésemre jelentkeztek a versenyen önkéntesnek. :)
Hajnali kelés, fura időben autózás (10 km égszakadás, 10 km napsütés váltakozott a fővárosig), Gabizás (jaj, de hiányzott már), gyerekkel vásárlás (jaj, de nem hiányzott) után klári felé vettük az utat, és vele indultunk Szigetmonostorra.
Férjem nem ismerte még a barátnőimet, nagyon kedvesen csak annyit mondtam róluk, pont olyanok, mint én. Így aztán mikor Klári a kocsiból úgy szállt ki, hogy b+, otthon maradt a cipőm (ami azért futáshoz nem árt), Férj csak annyit reagált, b+, tényleg olyan, mint te. Hát mondtam én :)
Korán érkeztünk, nem sokan voltunk, de hamar rátaláltam azokra, akikkel online együtt töltöttem az elmúlt hónapot, a Dagadt Köcsögök piros bandája. Nem írok neveket, mert tuti kimarad valaki. Nagyon megszerettem őket, úgy drukkolok minden leadott fél kilójukért, megtett kilométerükért, mintha magamról lenne szó. Vittem nekik sütit, ők is hoztak, jól tartottuk egymást, ami a táplálkozást illeti. Meg lelkiekben is próbáltuk támogatni a másikat. A negyediknek jelentkező csapattársunknak az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy akkor ő kösz, de mégse. Rajtszámfelvétel, bocs, hárman vagyunk, tegyetek vissza oda, köszi. Szerencsések vagyunk, tőlünk egy ember esett ki,volt kevésbé szerencsés csapat, onnan egy házaspár mondta le a futás, kb. fél éjfél magasságában. Innen is gratulálok a lányoknak, hogy csakazértis megmutatták és lefutották a hat órát.
11-ig egész jól telt az idő, megjöttek a csapattársaim (Klári cipőjével), sokat csacsogtunk, körbejártuk a pályát (Zazinak üzenem, amit ő a Mont Everestnek nézett a pálya egyik végén, az nekem minden futásom alapja, dombocska). Nanival és Zitával végül úgy egyeztünk meg, próbáljuk lefutni a két óránkat egyben, ha nem megy, hát kiabálunk, hogy bocs, váltsatok le.
Na és itt kezdődtek a bajok. A Nike kivonult néhány szuper cipővel, személyiért cserébe el lehetett hozni kipróbálni. Mit tesz a lelkes, ámde kissé álmos futó? Fut. Át árkon-bokron. Mivel tudja, hogy na, itt van egy virágosláda, átlépi, majd a következő pillanatban átzuhan a virágtartó mögé tett sörösládán.
A rajtnál volt egy csoda bűbáj pasi, Gergő (jó, hogy Köcsög, neves pólóban futott), aki megkérdezte, biztos kell-e ilyen térddel futnom, de nem viccelek, akkor nem fájt. Kicsit se. Néha verseny közben is rákérdezett, hogy vagyok, szóval köszönöm a törődést, tényleg.
Két dolgot határoztam el előre: a legvégéről indulok és nem érdekel, ki milyen tempóban fut, én bizony a sajátomban, mert két órát ki kell bírnom. Mondjuk Klári az első körben rám szólt, hogy hé, ez gyorsabb, mint a szokott nyolc perces km-k, de hát kihagytam a számításból, hogy sík terep, nem az a dimbes-dombos, amihez én hozzászoktam.
Sok mindenre nem emlékszem a két órából. Ami biztos, nagyon jólesett, hogy a pólóm láttán olyanok buzdítottak, akik azt sem tudták, ki vagyok. Hogy mekkora erőt adott, hogy az időmérőn minden körben kiírta, hogy a saját kategóriánkban a 2-3. helyen állunk éppen. Hogy a fordítónál a fülembe kiabálták, hogy hajrá, DéKá. Hogy Andriska a tolószékből integetett, hogy ügyes legyél. Hogy az utolsó körben közöltem a pálya végén állókkal, hogy most láttatok utoljára.
Végül 14 km-t futottam, 8 alatti átlaggal, ami nekem nagyon jó.
Anna és Zita is kitettek magukért, köszönöm, hogy futottak velem :) A Vasladyk (micsoda dolog, hogy csak Ironman va, nem?) teljesítették a hat órát.
Az eredményhirdetésnél kiderült, hogy a 2-3 fős kategóriában a 11. helyen végeztünk, az eredetiben a 2. hely lett volna a miénk. Sajnáljuk, ez van, szép dolog az őszinteség, de nem mindig hasznos. Mindenesetre megígértem nekik, kapnak tőlem egy üveg bort, ha már nem nyertünk :)
Szóval megcsináltuk. Azóta ezerrel tervezzük, hogy végigfutunk csapatban egy félmaratont, akármit, de versenyeznünk kell, mert jó.
Köszi Klári, köszi DK, köszi Piroskák, köszi család, köszi, csajok.
Ja, és ilyen most a térdem. Már nem dagadtabb 14 centivel a másiknál.
2013. augusztus 18., vasárnap
2013. augusztus 17., szombat
Az elmúlt hónap
Szorgos blogírók vannak, nyilván, örülünk nekik, én nem tartozom közéjük. Meg nem is történik semmi izgalmas, ami történik, az is esetleg engem érdekel :)
Az előző hónap röviden: találkoztam végre olyanokkal, akikkel hosszú idő óta nem, jókat kávéztunk, sütiztünk, csacsogtunk. Gyerekeik megnőttek, atyaég, szépek, okosak, kész felnőttek... és lassan elmennek az országból.
Jött végre új fonalam, hosszú ideje venni sem volt kedvem, kötni meg végképp nem kötöttem, de majd most. Tervek vannak, idő jóval kevesebb. Azért egy saját tervezésű pulcsiba belekezdtem. Cserebere stóla is lesz, ha a többség nem gondolja meg magát. Sajnálnám, mert legjobban talán a stólákat szeretem :)
Ancsa munkái eszembe juttatták, mennyire régen hímeztem... de őszintén szólva eddig akármibe fogtam, a szekrény mélyén végezte kész munkaként. Ancsának meg hatalmas gratuláció, egyébként :)
Aztán a legjobb: pár hét futás után a DK-liga 18. helyén találtam magam, ami azért majd 900 futónál nem rossz. Akkor sem, ha ebből 800 nem írja, mennyit fut. Ezen felbuzdulva három kedves lánnyal jelentkeztünk egy hat órás jótékonysági futóversenyre. Amiről még mesélek majd :)
Az előző hónap röviden: találkoztam végre olyanokkal, akikkel hosszú idő óta nem, jókat kávéztunk, sütiztünk, csacsogtunk. Gyerekeik megnőttek, atyaég, szépek, okosak, kész felnőttek... és lassan elmennek az országból.
Jött végre új fonalam, hosszú ideje venni sem volt kedvem, kötni meg végképp nem kötöttem, de majd most. Tervek vannak, idő jóval kevesebb. Azért egy saját tervezésű pulcsiba belekezdtem. Cserebere stóla is lesz, ha a többség nem gondolja meg magát. Sajnálnám, mert legjobban talán a stólákat szeretem :)
Ancsa munkái eszembe juttatták, mennyire régen hímeztem... de őszintén szólva eddig akármibe fogtam, a szekrény mélyén végezte kész munkaként. Ancsának meg hatalmas gratuláció, egyébként :)
Aztán a legjobb: pár hét futás után a DK-liga 18. helyén találtam magam, ami azért majd 900 futónál nem rossz. Akkor sem, ha ebből 800 nem írja, mennyit fut. Ezen felbuzdulva három kedves lánnyal jelentkeztünk egy hat órás jótékonysági futóversenyre. Amiről még mesélek majd :)
2013. július 21., vasárnap
Sallala :)
Szépen csendben, minden felhajtás nélkül eljutottam oda, hogy
1. utálom a PK-t, mert parancsolgat. Ma konkrétan 30 perc után letéptem magamról, és anélkül szaladgáltam még egy órát.
2. simán lefutom a 10 km-t. Akár este, akár reggel. Mondjuk az elsőnél szegény férjem aggódott, mikor háromnegyed óra helyett másfél múlva jöttem haza, de aztán hamar rájött, jobb ez így, addig nála a távirányító. Semmi Eurosport, szabadon nézhet akármilyen véres bunyót.
És holnap gyártok valami finomat, mert már én unom, hogy saját magammal csak a futásról beszélgetek itt.
1. utálom a PK-t, mert parancsolgat. Ma konkrétan 30 perc után letéptem magamról, és anélkül szaladgáltam még egy órát.
2. simán lefutom a 10 km-t. Akár este, akár reggel. Mondjuk az elsőnél szegény férjem aggódott, mikor háromnegyed óra helyett másfél múlva jöttem haza, de aztán hamar rájött, jobb ez így, addig nála a távirányító. Semmi Eurosport, szabadon nézhet akármilyen véres bunyót.
És holnap gyártok valami finomat, mert már én unom, hogy saját magammal csak a futásról beszélgetek itt.
2013. július 13., szombat
Noooormális?
Reggel szerettem volna futni, szomorúan döbbentem rá, hogy senki nem mosta ki a futós cuccaim, minden a szennyesben van. Vagy gyakrabban kéne mosni, vagy két garnitúránál többet venni. A vegyem fel többször nem opció, emberről ennyi víz nem folyik futás közben, mint rólam.
Egész nap itthon molyoltam csendes magányomban, mostan (éljen, lesz ruha, trallala), sütöttem (sörkiflit óhajtott a Férj), és vérnyomásom az egekig tornászva kidolgoztam néhány tételt (imádom, mikor olyan tanít, aki rosszul tudja, majd a vizsgán eldönthetem, jót mondjak, hogy ne értse, vagy rosszat, hogy bólogasson).
Ééééés néha unalmamban beálltam a hűtő elé, ez standard program felénk. Fél hétkor becsaptam a hűtőajtót, gondolkodás nélkül magamra ráncigáltam a megszáradt ruháim, és (első meggondolatlan cselekedet) elindultam kocogni. A szokásos útvonalam első kilométeréig nem is volt gond, de ott valami megmagyarázhatatlan okból csináltam egy jobbra át!-ot (Fenyvesi tanár úr büszke lenne rám, ha látta volna), második meggondolatlan tett.
Merthogy ez az út 820 méteren át meredeken felfelé visz (egészen Bazitáig, ha valakit érdekel) kb. 120 m a szintkülönbség, fizikusok, matematikusok hajrá, szerintem több, mint 10% emelkedő. Majd belehaltam. Gyalog. Még az első tejóistenéneztnembíromki gondolatnál se fordultam vissza, nem értem, hol pihent épp a józan eszem, de nem vittem magammal, úgy tűnik. Megmásztam. 2km, 25 perc alatt. Ebből azért az első fele futás volt, a második volt csak durván tetű négykézláb mászogatás. Az első fele 7:13, a második meg 17:07. Többnek tűnt. Mindegy, felértem.
Két út van előttem, melyiken induljak... vagy összegömbölyödöm és visszagurulok (kéken, zölden, de hamar hazaérek), vagy futok. Nyilván nem ugyanarra, mert élni jó, és én még szeretnék is, sokat. Hát a szokásos anyutól hazafelé vezető úton hazafutottam (harmadik rossz gondolat), 4,15 km, értelemszerűen lejtőn, ilyen kilátással...
És igen, abban az erdőben másztam fel.
És igen, ma már csak az ágyamra vágyom.
Egész nap itthon molyoltam csendes magányomban, mostan (éljen, lesz ruha, trallala), sütöttem (sörkiflit óhajtott a Férj), és vérnyomásom az egekig tornászva kidolgoztam néhány tételt (imádom, mikor olyan tanít, aki rosszul tudja, majd a vizsgán eldönthetem, jót mondjak, hogy ne értse, vagy rosszat, hogy bólogasson).
Ééééés néha unalmamban beálltam a hűtő elé, ez standard program felénk. Fél hétkor becsaptam a hűtőajtót, gondolkodás nélkül magamra ráncigáltam a megszáradt ruháim, és (első meggondolatlan cselekedet) elindultam kocogni. A szokásos útvonalam első kilométeréig nem is volt gond, de ott valami megmagyarázhatatlan okból csináltam egy jobbra át!-ot (Fenyvesi tanár úr büszke lenne rám, ha látta volna), második meggondolatlan tett.
Merthogy ez az út 820 méteren át meredeken felfelé visz (egészen Bazitáig, ha valakit érdekel) kb. 120 m a szintkülönbség, fizikusok, matematikusok hajrá, szerintem több, mint 10% emelkedő. Majd belehaltam. Gyalog. Még az első tejóistenéneztnembíromki gondolatnál se fordultam vissza, nem értem, hol pihent épp a józan eszem, de nem vittem magammal, úgy tűnik. Megmásztam. 2km, 25 perc alatt. Ebből azért az első fele futás volt, a második volt csak durván tetű négykézláb mászogatás. Az első fele 7:13, a második meg 17:07. Többnek tűnt. Mindegy, felértem.
Két út van előttem, melyiken induljak... vagy összegömbölyödöm és visszagurulok (kéken, zölden, de hamar hazaérek), vagy futok. Nyilván nem ugyanarra, mert élni jó, és én még szeretnék is, sokat. Hát a szokásos anyutól hazafelé vezető úton hazafutottam (harmadik rossz gondolat), 4,15 km, értelemszerűen lejtőn, ilyen kilátással...
És igen, abban az erdőben másztam fel.
És igen, ma már csak az ágyamra vágyom.
2013. július 11., csütörtök
Csúcs hátán csúcs
Na, bár az égvilágon senki nem olvassa, azért megörökítem az utókornak és magamnak, hogy a héten micsoda csúcsokat döngetek.
Elértem a vágyott 5 km-t (augusztus elejére volt kitűzve), hát kellett valami új kihívás. Mivel kb. katicákkal, csigákkal és hasonló tempós mütyürökkel futok egy szinten, adva volt, hogy gyorsulni kéne, el kellene érni a 8 perc alatti kiliket.
Na, az van, hogy azóta új célra lenne szükség, mert rögtön az elhatározás utáni első futásnál 7:41 lett az átlag, minden km 8 alatt, és ezt másnap (ma) már 7:18-ra nyomtam le.
Azt hiszem, most jöhet a kettő kombinációja. De abba belehalok. Ekkora tócsát izzadtam már az Alsóerdő szélére:
Elértem a vágyott 5 km-t (augusztus elejére volt kitűzve), hát kellett valami új kihívás. Mivel kb. katicákkal, csigákkal és hasonló tempós mütyürökkel futok egy szinten, adva volt, hogy gyorsulni kéne, el kellene érni a 8 perc alatti kiliket.
Na, az van, hogy azóta új célra lenne szükség, mert rögtön az elhatározás utáni első futásnál 7:41 lett az átlag, minden km 8 alatt, és ezt másnap (ma) már 7:18-ra nyomtam le.
Azt hiszem, most jöhet a kettő kombinációja. De abba belehalok. Ekkora tócsát izzadtam már az Alsóerdő szélére:
2013. július 5., péntek
Nem leszünk így jóban, morr
Kezdett hiányozni a gyerek, mondtam ídesapjának, rá kéne nézni, mennyivel lett szebb, mióta nem láttuk. Meg hát nem árt néha meglepni valami finommal, hát vittünk jégkrémet.
Ha lúd legyen kövér alapon kitaláltam, hogy na, hát akkor majd én anyutól hazafutok. Aha. Hát lőjjetek fejbe, ha legközelebb befészkeli magát a fejembe ez a gondolat. Mert az szép és jó, hogy nincs messze, meg erdő meg szép, na de lejtőn lefelé nehéz volt visszafogni magam, így aztán mire leértem a síkságra, majd meghaltam. De nem adtam fel, mentem tovább a szokásos úton.
Amíg meg nem hallottam - Bon Jovit megszakítva -, hogy activity stop. Mi van, he? Futok, édes, futok, dolgozz te is!!! Futás közben indíthattam újra a sporttársat, és dühömben visszafordultam. Pár méterrel a cél előtt villant az agyamba, hogy ha el se mentette a fél óra futást, nagyon csúnyán fogok nézni.
De nem kellett csúnyán néznem, szerencsére. Viszont csúnyán néztem ki. Amikor tizenévesen az úttörőtáborban senkit nem érdekelt, mennyit vagyunk kint, és kenjük-e magunk, na akkor volt ilyen a fejem...
Most meg megyek, megálmodom, mit kéne sütni az osztálytalálkozóra.
2013. július 2., kedd
2013. július 1., hétfő
2013. június 29., szombat
Új barát :)
A tegnapi nem mérős nap után gyűjtöttem infót (úgymint hozzászóltam egy blogban és kérdeztem...), és letöltöttem a Runkeepert. Hogy ez aztán ilyen rendes... dolgozik szépen, és mire futás után kimásztam a kádból, még egy mailt is küldött, hogy új rekordom van. Höhö.
A mai napra kirótt 4×2 perc futás, 3 perc sétát úgyis túlteljesítettem, hatszor csináltam meg, mert jólesett. De ennyi séta sok bele, a végén már alig vártam, hogy megszólaljon a kütyü, hogy megint eltelt az 5 perc, inkább fussak.
A legjobb: volt, amit értettem a karattyolásából. Köszi innen is Gábor bácsinak (aki nem bácsi), hogy a csütörtöki első angolórán megtanította a számokat.
Megmutatom, merre futkosok:
Kicsit sem tökéletesek, de telefonnal, hajnalban erre vagyok képes (és fényképezőgéppel, napközben is, de lényegtelen, másban jó vagyok, ebben nem).
2013. június 26., szerda
Világ lustája jelentkezik
Itt vagyok, megvagyok, nem vittek el ufók, hogy legyen társasága Pataki (vagy y??) Attilának, csak hát nem gondolom, hogy olyan izgalmas az életem, hogy megosszam mindenkivel (azzal a 10 emberrel, aki esetleg elolvassa).
Továbbra is szorgalmasan tanulok (bizony, büszkén jelentem, eddig két vizsgán vagyok túl, 100 és 92%-os eredménnyel). Ez annak fényében kiváló, hogy az se írt jobbat, aki az egészet kimásolta a jegyzetből. Én maradi vagyok, nekem fontos, hogy a vizsgán számomra is kiderüljön, mi a hiányosság, inkább nem puskázom. Ha emiatt kiröhögnek, tegyék. Egészségükre.
Továbbra is kötök, tesztkötök, menjetek a ravra, ott megnézhetitek :)
És khm, izé, szóval... csókoltatom innen is Klárit, aki fülig érő szájjal pózol a fényképezőgépnek futás után. Azt mondtam, ha ez ennyire jó, miért ne. Aznap elmentemnyúlcipőt futócipőt venni (majd ha nem lesz december kora esti sötétség kint, és szépen mosolyotok, fotót is kaptok róla). Már haladok, lassan több a futás az edzésben, mint a séta.
Rövidtávú tervem augusztus elején 5 km, igen, nekem ez is sok. Középtávú felszaladni anyukámhoz (Alpe d'huez magasságokban lakik), és jövő nyáron akárhol is, de lefutok valami rövid versenyt :)
csak hát ez itt világvége, csókolom, itt alig fut valaki (jellemző, a DK-team majdnem ezres tagságában nincs senki a városból). Szomorúan olvasom, ott fenn, a világvárosban mennyi jó közös futós program van.
Na, hát ez van.
Továbbra is szorgalmasan tanulok (bizony, büszkén jelentem, eddig két vizsgán vagyok túl, 100 és 92%-os eredménnyel). Ez annak fényében kiváló, hogy az se írt jobbat, aki az egészet kimásolta a jegyzetből. Én maradi vagyok, nekem fontos, hogy a vizsgán számomra is kiderüljön, mi a hiányosság, inkább nem puskázom. Ha emiatt kiröhögnek, tegyék. Egészségükre.
Továbbra is kötök, tesztkötök, menjetek a ravra, ott megnézhetitek :)
És khm, izé, szóval... csókoltatom innen is Klárit, aki fülig érő szájjal pózol a fényképezőgépnek futás után. Azt mondtam, ha ez ennyire jó, miért ne. Aznap elmentem
Rövidtávú tervem augusztus elején 5 km, igen, nekem ez is sok. Középtávú felszaladni anyukámhoz (Alpe d'huez magasságokban lakik), és jövő nyáron akárhol is, de lefutok valami rövid versenyt :)
csak hát ez itt világvége, csókolom, itt alig fut valaki (jellemző, a DK-team majdnem ezres tagságában nincs senki a városból). Szomorúan olvasom, ott fenn, a világvárosban mennyi jó közös futós program van.
Na, hát ez van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)