Világ lustája jelentkezik

Itt vagyok, megvagyok, nem vittek el ufók, hogy legyen társasága Pataki (vagy y??) Attilának, csak hát nem gondolom, hogy olyan izgalmas az életem, hogy megosszam mindenkivel (azzal a 10 emberrel, aki esetleg elolvassa).

Továbbra is szorgalmasan tanulok (bizony, büszkén jelentem, eddig két vizsgán vagyok túl, 100 és 92%-os eredménnyel). Ez annak fényében kiváló, hogy az se írt jobbat, aki az egészet kimásolta a jegyzetből. Én maradi vagyok, nekem fontos, hogy a vizsgán számomra is kiderüljön, mi a hiányosság, inkább nem puskázom. Ha emiatt kiröhögnek, tegyék. Egészségükre.

Továbbra is kötök, tesztkötök, menjetek a ravra, ott megnézhetitek :)

És khm, izé, szóval... csókoltatom innen is Klárit, aki fülig érő szájjal pózol a fényképezőgépnek futás után. Azt mondtam, ha ez ennyire jó, miért ne. Aznap elmentem nyúlcipőt futócipőt venni (majd ha nem lesz december kora esti sötétség kint, és szépen mosolyotok, fotót is kaptok róla). Már haladok, lassan több a futás az edzésben, mint a séta.
Rövidtávú tervem augusztus elején 5 km, igen, nekem ez is sok. Középtávú felszaladni anyukámhoz (Alpe d'huez magasságokban lakik), és jövő nyáron akárhol is, de lefutok valami rövid versenyt :)

csak hát ez itt világvége, csókolom, itt alig fut valaki (jellemző, a DK-team majdnem ezres tagságában nincs senki a városból). Szomorúan olvasom, ott fenn, a világvárosban mennyi jó közös futós program van.

Na, hát ez van.