A mai napra kirótt 4×2 perc futás, 3 perc sétát úgyis túlteljesítettem, hatszor csináltam meg, mert jólesett. De ennyi séta sok bele, a végén már alig vártam, hogy megszólaljon a kütyü, hogy megint eltelt az 5 perc, inkább fussak.
A legjobb: volt, amit értettem a karattyolásából. Köszi innen is Gábor bácsinak (aki nem bácsi), hogy a csütörtöki első angolórán megtanította a számokat.
Megmutatom, merre futkosok:
Kicsit sem tökéletesek, de telefonnal, hajnalban erre vagyok képes (és fényképezőgéppel, napközben is, de lényegtelen, másban jó vagyok, ebben nem).




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése