Mea culpa...

Komolyan, tényleg, véletlen volt.
Eurosportot néztem, de jöttek a szponzorok az ajánlataikkal (úgymint reklám) és én 10 óra pénzügytől kótyagosan megnyomtam egy gombot a távinyárítón (mert nálunk az van Dani óta).

Hát kérem, csak két gondolat: látom a lányos anyákat, akik eztán a könnyű pénz és hírnév reményében egyetemi nyílt nap helyett castingra küldik gyermekeiket, és látom magam előtt, amikor az anyakönyvvezetők hajukat tépve írják be a nagykönyvbe kilenc hónap múlva a tizennyolcadik Auréliót.
Eggyel több műsor, amit eztán se nézek.

Dőlnek a dominók

Az úgy volt, hogy karácsonyra kaptam egy monitort.
Ezért most új szekrénysor kell.
Teljesen logikus, nem?

A jelenlegi asztalom nem kompatibilis egy lapos, de széles izével. Ezért terveztem új asztalt. És itt kezdődtek a bajok. Mert milyen színű legyen? Fenyő, mint a mostani? Ezer éve tervben van egy új bútor... akkor az is fenyő, vagy lecseréljük ismét az asztalt? Nem, legyen bambusz. De ha már bambusz asztal, akkor az hogyan fog kinézni? Ilyen is, olyan is?
Üsse kő, agyaljunk, milyen bútor kellene...
Rajzhegyek, ötletelés, sehogy se jó. Talán így... nem mutat. Túl sok. Túl kevés. Kicsi. Nagy. Széles. Ennyire nem kell mély. Sarokszekrény. Tévét hova? Új tévé kell.
És amikor megvan a TERV, jön a válóok.

Naaaaaaaaaaaa, nem hagytál helyet a hangfalaknak... ejj, pedig azt hittem, megúszom.

Ellenség a láthatáron

Mint írtam, én mindenkit szeretek, ezt az egy képződményt nem akarom soha látni, csak a hátam mögött jóval.

Fotó: fusscsiga.blog.hu

Itt olvasható róla minden információ :)

...mert csak lesz még idén tél

Újévi fogadalmam, miszerint meglevő fonalkészletem felhasználására törekszem, testet öltött egy pár kesztyűben. 5 deka elfogyott a tizenkilóból, haladok :)
Kézmodell a téliszünetvannemmászokkiazágyból gyermek.

Vancouver Fog
Fonal: Barka Pehely, 47 grammocska
Tű: 4,5 mm Addi