Végrendelet

Életem bánata, hogy soha nem tanultam angolul, gondoltam, ezen sürgősen változtatni kell, hát lecsaptam egy TÁMOP-os helyre. Szintfelmérőt nem kértem, mondtam, hogy jelenleg a búvárok az árvíznél vannak, az én szintemet csak ők tudnák mérni, szóval felejtős a téma. 

Az első kellemes meglepetés a tanbácsi, aki nem bácsi.

A második a jobbik (hehe, a ballik már kikopott a második alkalomra, csúnya dolog, de jobb nekem így), szóval a jobbik padtársam, Marcsi néni. Róla mást nem kell tudni, imádja Zoránt, kedves, aranyos tannéni, imádja Zoránt, ő tanította szorozni meg osztani a gyerekem, imádja Zoránt, neki köszönhetem könyvtárunk valamennyi mitológiával foglalkozó méregdrága darabját, továbbá Maruszját. És még mindig imádja Zoránt. Na, hát Marcsi néni ma hozott nekem valamit. 

A történet: egyetlen gyermekem harmadikban (2005, rajta van a dátum) nem készített el valami házi feladatot, Marcsi néni megkérdezte, van-e végrendelete. Hát írt a lelkem... 

Kis tündér, azóta jól megnőtt...